Tavasz van – de miért járunk még mindig télikabátban?

Ma reggel, miközben a lányomat vittem az iskolába, egy pillanatra megálltam a zebránál, és körbenéztem. A nap sütött, a madarak csiviteltek, én pedig a tavaszi világoskék kabátomban és színes selyemkendőmben igazán könnyűnek és frissnek éreztem magam. A vállamon már nem nyomott a téli súly, se kabátban, se hangulatban.

De ahogy szétnéztem, mindenki feketében, szürkében, barnában sietett tovább – vastag dzsekiben, komor arccal, némán.
Pedig tavasz van. Igazi, napsütéses, madárcsicsergős reggel.
Mégis olyan volt az utcakép, mint egy késő februári, esős szerdán.

Persze, értem én. Még csak április, és reggelente még csípős a levegő. De tudjuk, hogy délre már mindenki a kezében cipeli a kabátját, és mégis – az egész napot valahogy téli hangulatban éljük végig.

És ez nem csak a kabátról szól.

Az öltözékünk hangulatformáló ereje

Amikor reggel felveszünk valamit, az nemcsak a testünket öltözteti, hanem a lelkünket is.
Ha valami nehéz, sötét, szűk, "túlélőüzemmódos" ruhát veszünk magunkra, akkor az egész napunk ennek a ritmusát fogja követni.
Lelassít. Elnehezít. Szinte észrevétlenül húz le.

De ha egy világos színt választunk, egy könnyed anyagot, egy mosolyt keltő kiegészítőt, akkor már reggel más az indulás. És délben, amikor lekerül a kabát, nem egy téli emlék marad a karunkon – hanem egy könnyű tavaszi hangulat.

Nem kell radikálisan változtatni

Nem kell holnap minden színt felvenni. Nem kell új ruhatárat sem.
De lehet kezdeni egy világosabb kendővel. Egy színesebb táskával. Egy világosabb kabáttal, ami nem a túlélésre készült, hanem az élet ünneplésére.

Az apró dolgok számítanak.

Stílustipp a reggeli öltözködéshez:

"Ha reggel úgy öltözöl fel, mintha csak túl akarnád élni a napot – akkor csak túl is fogod élni. De ha úgy öltözöl, mintha történhetne valami jó is – akkor lehet, hogy fog is."

Gyergyai Krisztina, stílustanácsadó

Ha változtatnál az életeden, és megkeresnéd a stílusodat, fordulj hozzám bizalommal!